Pesti Polgár
 
 
[Kezdőoldal]    [Ismertető újságunkról]    [Megjelent cikkek]    [Levélküldés]
 
1998. májusi számunkból:
 
Pünkösd '98
 
A pünkösd a görög pentekoszté szóból származik, jelentése ötvenedik.  A kereszténység egyik legősibb ünnepe.  Eredete az ókori Izraelig vezethető vissza.  A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, vagyis a zsidó húsvétot követő 49-50. napon az aratás befejezését ünnepelte meg.  A "zsengét", az első termést áldozatként mutatták be Istennek.  A történelem során ez a zsidó ünnep egyre fontosabb szerepet kapott.  Az időszámításunk kezdetén már ehhez az időponthoz igazították a törvények kihirdetését is.

A keresztény pünkösd kialakulásának történetét a bibliában az apostolok cselekedeteiből ismerhetjük meg.  Jézus Krisztus halálát és feltámadását, a húsvétot követő ötvenedik napon lángnyelvek szálltak le az apostolokra, s ezáltal megkapták a szentlelket, amint azt korábban Jézus megígérte nekik.  Az apostolok tanítását a körülöttük különböző tájakról, más országokból, idegen népekből összegyűlt emberek mindegyike a saját nyelvén hallotta.  Erre a csodára, görögül dialektosz utaló jeleket a zsidó tradícióban is megtalálhatunk.  Az ősegyház ettől kezdődően sok hívet szerzett, sokan váltak kereszténnyé a megpróbáltatások ellenére is vállalva az üldöztetést.
Pünkösd időpontja nem állandó, minden évben máskor ünnepeljük május 10. és június 13. között.  Ez abból adódik, hogy a húsvét sem állandó időpontra esik, pünkösdöt pedig a húsvéti ünneptől számítjuk.  A keresztény húsvét mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követően az első holdtölte után van.

A húsvétra a hármasság jellemző.  Jézus Krisztus Isten fiát elárulták és keresztre feszítették, halálával megváltotta az emberek bűneit, majd harmadnapra feltámadt.  Nagycsütörtökön az ünnepi szentmise végén az oltárfosztás jelképezi Jézus Krisztusnak elárulását és halálát.  Nagypénteken Krisztus a sírban nyugszik.  A kereszt leleplezésekor megjelenő megfeszített Jézus Krisztus előtt hódolunk, aki megváltotta a kereszthalálával a bűneinket.  Az ünnepsorozatában a nagyszombat a feltámadás ünnepe.  Jézus Krisztus feltámadásával legyőzte a halált.  Ez valójában a szombatról vasárnapra virradó éjjelen történt.  Eleinte egész éjjeles virrasztással és Istentisztelettel készültek a feltámadásra.  Az ünnepet ma már nagyszombaton késődélután tartják, amikor is a szentmisét követően az oltáriszentségben feltámadott Krisztust körmenetben halad végig az utcákon, hogy mindenki láthassa és örvendezhessen Isten dicsőségének.  Pünkösdöt húsvét vasárnaptól kezdődően számítjuk.
 
A Szentlélek eljövetele (Képes Biblia)
A Szentlélek eljövetele (Képes Biblia)
 
 
A keresztény világ régóta ünnepli pünkösdkor a tél jelképes eltemetését.  Ez a szokás olyannyira elterjedt, hogy a középkorban még az egyház is elfogadta a néha kissé pogány szokásokkal kiegészített vigadalmakat, amikor is szalmabábuk elégetése vagy vízbe dobása jelképezte a tél végleges eltűnését.

Hazánkban az egyik legnépszerűbb hagyomány a pünkösdi király választása.  Az, hogy ki legyen a pünkösdi király mindig valamilyen vetélkedésnek az eredménye.  Dunántúlon a fiatal legények lóversennyel döntötték el a királyi cím sorsát.  A lovakat szőrén megülve kifeszített akadályokon kellett túljutni a győzelemhez.  A királyt fiatal lányok koronázták meg az általuk készített virágkoszorúval.  A királynak ezután minden földi jóban része volt.  Másutt obsitos katonák között zajlott a verseny.  A győztes a beöltözött udvartartásával járta a falut, ahol cserépdarabokkal, lyukas lábasokkal dobálták meg "tiszteletnyilvánításként".  A pünkösdi ünnepekről számos leírást találhatunk a magyar irodalomban is.

A pünkösdi királyságra jellemző, hogy nem tart túl sokáig.  A népi versenyek győztesei általában csupán egy napra váltak koronázott uralkodóvá.  Innen ered a magyar nyelvben a "pünkösdi királyság" kifejezés, amely a rövid ideig tartó és igen csak bizonytalan hatalmat jelenti.

Érdekesség, hogy a "pünkösdi király" jelentését mennyire komolyan is lehet venni.  Ferenc Józsefnek a kiegyezés után történő megkoronázása eredetileg pont pünkösdhétfőre esett volna.  De egy élelmes szervező felfigyelt az időpont jelentőségére és nehogy a király uralkodása is csak "pünkösdi királyság" legyen, pár nappal elhalasztották a jeles eseményt.  Ferenc József talán éppen emiatt uralkodott olyan sokáig.
 
 

József Attila:
Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére, 
Mint jóllakott tuzok, magadba hullva 
Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat 
Cibálja, tépi vének irigy ujja. 

Hiszen tudod már mi a Végtelenség: 
A Végtelenség az a magyar bánat 
S hiába vergődsz haló hattyuként, 
Szomorubb lélek búsul majd utánad. 

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak, 
E végtelen vizen büszkébben usszál 
S csudáljanak, hogy méltóbban repül 
Zilált szárnyad az égi Sziriusznál. 

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség, 
Mint vadludat rozsdás vessző találja, 
Ne sírj, dalold el híres éneked, 
Hogy nyögve várjanak ujabb csodára!

 
 
 
 

SoX