[Kezdõoldal]    [Ismertetõ újságunkról]    [Megjelent cikkek]    [Levélküldés]

A Polgár Galéria

Számos úton juthat el valaki addig, míg egy árverezõ- és kiállítóház büszke tulajdonosa lesz. Polgár Árpád életében is nagy változást jelentett, mikor huszonhat évesen búcsúzott a színházi élettõl. Véleménye szerint akkor dõlt el, hogy kereskedõvé válik, amikor elvesztette édesapját, aki régi családi hagyományként szintén hasonló területen dolgozott. A galériatulajdonos nehéz idõszakokat élt át, amikor a környezetében történt tragikus változások következtében végleg szakítania kellett a színházzal, éppen mikor már érdekesebb szerepekre is felkérték. Egy József körúti helyiség tanúskodik a kezdetekrõl. Az ottani üzlet még nem kapcsolódott a mûtárgypiachoz, de végül 1985-ben megnyílt a Polgár és Társa Régiségkereskedés. Hamarosan sor kerülhetett egy jelentõs változtatásra, az antikvitás boltból az 1989-es esztendõre galéria fejlõdött. Ez a váltás új távlatokat nyitott: két esztendõvel késõbb megrendezték az elsõ aukciót a MOM-ban, amit rendszeresen követtek hasonló események. A mára mindenki által ismert mûtárgy-kereskedés megjelenésével harmonikusan illeszkedik a belváros üzletei közé. Neves alkotók (Ferenczy Károly, Tóth Menyhért, Henri de Toulouse-Lautrec, Marc Chagall) munkái, igényesen megformált bútorok, finom mívességrõl árulkodó ékszerek teszik változatossá a kiállítótermet. A legutóbbi - vendéglátóm szerint a végsõ - terjeszkedésre egy éve került sor, mikor a régi “Ma” (korabeli képzõmûvészeti lap) szerkesztõsége, a késõbb “Belveder” néven ismert kiállító terem helyére költözött be az immár ezer négyzetmétert birtokló Polgár Galéria.Ebben az idõben alakult ki végleg, milyen típusú aukciós házként kívánnak mûködni: a heti, havi árveréseket vagy a na-gyobb lélegzetû negyedévenkénti rendezvényeket részesítik elõnyben . A galéria vezetõje inkább a mûvészetekhez közelebb álló, színvonalas mûtárgy-értékesítés mellett döntött, ennek érdekében évente csak négy jelentõs árverést szerveznek. A Magyarországon megrendezett aukciókon 400-600 ember is megjelenik, érdeklõdõktõl a komoly vevõkig. Nyugat-Európában eközbenstagnál a mûtárgypiac, a csúcsárveréseken is alig 60- 100 fõ vesz részt, csak azok, akik folyamatosan gyûjtik a képeket. - Hazánkban számos gyûjtõ képes minden vagyonát az áhított mûtárgy érdekében feláldozni, miközben esetleg hetekig zsíros kenyéren kell élnie. Pedig nem megengedhetõ, hogy a tárgyak uraljanak minket, õk általában túlélik tulajdonosukat. - meséli Polgár Árpád. Minden korszaknak megvannak a maga stílusirányzatai. A mai gyûjtõk a XX. század elsõ felében alkotó magyar festõk munkáit, a bútorok közül a XIX. század elején készült darabokat tartják leginkább figyelemre méltónak. Az ékszerek között az Art Deco és az antik ezüst állandó érdeklõdésre tarthat számot. Az elmúlt esztendõ árverésein a vásárlók inkább a többmilliós értékû tárgyakat részesítették elõnyben, így a középkategóriás képek megmaradtak, de 1998-ban ez a tendencia az ellenkezõjére fordult. A jövõre vonatkozólag Polgár Árpád inkább átadná az irányítást a megfelelõ szakembernek, hiszen a háttérbe vonulva több idõt szentelhetne családjának, mert - õt idézve - : “Az élet minõsége fontosabb számomra, mint a feszített tempó, ahol könnyen eltûnnek az értékek.”

E.R.A.